pankaandpietro

- Na, milyen? - kérdeztem Pietro-t, amikor megcsináltam a vershez a grafikát.
- ... Hát, ez a szivárvány ebben a mai világban...
- Iiiigen, tudom. És azon kívül?
- Egyébként jó!

Nagyon tetszett a vers, amikor rátaláltam, és bosszantott, hogy a szivárványt, mint jelképet tulajdonképpen kisajátították. Gondoltam, mégis szembe megyek vele és "tengerre szállok egy álomért", nehogy már ne gondolhassunk másra, ha szivárványt látunk. Szerezzük vissza!

Fésűs Éva: Szivárvány kell

Kinek babszem az útjelzője
s jártában sosem énekel,
könnyen megül kicsiny hűségben,
mert csillagokra sem figyel.

Fehér-fekete szövevényben
boldog, hogy minden jót elért;
de van, akinek szivárvány kell,
s tengerre száll egy álomért.

- Anya, miről szól ez a vers? - kérdezte a 8 éves nagyfiam.
- Például amikor nem elégszel meg azzal, hogy a legegyszerűbb kisautót építsd meg legóból, hanem a bonyolultnak is nekiállsz, mégha tudod is, hogy sok idő lesz, és nem lesz könnyű. 

Elmeséltem neki egy régi történetemet is. 17 éves voltam, amikor nyáron hallottam Debussy: Golliwog's cakewalk című darabját. Egy szintetizátorban volt beépített zene, megvolt hozzá a zongorakotta is. Elkértem az unokatesóimtól, és szeptemberben elvittem a zongora tanárnénimhez, Kriszta nénihez, hogy ezt szeretném megtanulni. "Húha, - mondta - biztos vagy benne? Nem lesz kis falat." Lelkes voltam, kihívás volt. Sok idő volt, de megtanultam. 10 évig tanultam zongorázni, ez volt az utolsó év. Büszkén játszottam az év végi koncerten, és később egy zongoraversenyen is.

Szivárvány kell! Ugye, hogy kell!?

A verset grafikával képkeretben itt találod a termékek között.