Fésűs Éva: Március - vers koszorúban
Fésűs Éva: Március című verse egyedi kézműves koszorúban.
Fésűs Éva verseiben sokszor egészen kézzel fogható közelségbe kerül a természet, olvasás közben szinte látjuk a színeket, érezzük az illatokat, halljuk a hangokat... A "Március" című vers színvilágát próbáltam megeleveníteni ebben az egyedi, kézzel készült koszorúban. Megjelenik benne a kankalin sárgája, a gyöngyvirág fehérje, a rügyek rózsaszíne, az ég kékje és persze a harsogó tavaszi zöld.
Fűzfavesszőből és filcből készült, és persze a közepében ott a vers is. Falra akasztva szép és nemes dekoráció lehet.
| Ár: | 11 000 Ft |
Elérhetőség:
Várható feladás:
- Leírás
- Adatok
A vers szövege:
Fésűs Éva: Március
Tilinkózik a friss tavaszi szél,
a nedves háztetőkön nap remeg
és csiklandozza már a kis kövér
rügyek hasát, hogy nézd, a fellegek
mind elvonultak, messze már a hó!
Fele se tréfa, újra március van
és ettől kisfiúsan
fütyülni volna jó!
A hegyek ráncain mosoly fut át,
már jönnek a füvek a föld alól,
érzik az új tavasznak ritmusát,
mitől az élet nedve újra forr,
s a szív oly izgatottan dobbanó,
hogy ébredő erdőkön átosonva
az ifjú fákat sorra
ölelni volna jó!
Ki látott ennyi szépet, ennyi színt?
Ma gyönge-zöldet ölt a hegytető,
a tág mezőn kankalin nyílt
és ízleld meg, hogy csíp a levegő!
Akár a szesz, fejedbe illanó,
vad íze égetőbb, mint egy pohár bor,
s a bimbók illatától
berúgni volna jó!
Szeretném, ha majd lenne unokám,
hogy taníthatnám néki ezt a dalt,
és érezné, mily sodró, mily vidám
az élet, ha a gyöngyvirág kihajt,
megértené, mit rímbe sző a szó,
és megtudná, hogy forrón és bolondul,
ha fagy derűre fordul,
szeretni, jaj, de jó!
A koszorú átmérője kb. 25-30 cm.
Anyagok: fűzfavessző, filc, drót, papír, szalag
