Pozsgások tuskóban

pozsgások tuskóban scheppach panka&pietro

 

A kertünkben rengeteg akác fa van, így vettük annak idején a telket. Idővel kiderült, hogy nekünk nem túl praktikus, a nádtető mohásodik az ősszel rápotyogó apró leveleitől, a gyerekek bicikligumijait pedig kilyukasztják a letöredező tüskés ágak. Így aztán fokozatosan más fajtákra cseréljük az akácokat, néha ki kell vágni egyet-egyet. Így történt ez ősszel is, amikor egy már méretesre nőtt juharfa mellől vágtunk ki egy akácot. Pietro kivágta a fát (láncfűrész), levágta a vastagabb ágakat (még mindig láncfűrész), mi pedig ágvágóval és metszőollókkal feldaraboltuk a lombos részt.

 

 

A fa törzsének egy részét most nem a száradó tűzifák közé raktuk, hanem két tuskót vágtunk belőle (egy alacsonyabbat és egy magasabbat) és virágtartó készült belőle a teraszra. Fűrésztelepről ti is be tudtok szerezni hasonló, kb. 1 m hosszú akác törzset. Ebből pont kijön két tuskó. Érdemes különböző méretűre vágni a két felét, így jól mutatnak majd egymás mellett.

 

 

A növényeknek egy kis bemélyedést kellett készíteni. Azt találtuk ki, hogy a biztonság kedvéért egy cserépalátétet teszünk majd bele, ebbe kerül a föld és a pozsgások, hogy ne rohadjon szét a fa. Ennek megfelelő mélyedést kellett varázsolni. Körberajzoltam a cserépalátétet, és egyéb ötletünk és eszközünk híján fafúróval álltunk neki koncentrikus körökben kívülről befelé.

 

 

Én is próbálkoztam, nem volt könnyű a kemény, nedves akácfában egyenes vonal mentén haladni. Kicsit hullámos lett a "gödör" széle, de a ráhajló növények és a cserépalátét mellé gyűjtött kis fehér kavicsok miatt nem feltűnő.

 

 

Nagyon jó lett, a bejárati ajtó mellé került, így gyakran látjuk. Már alig várom, hogy most tavasszal megint kizöldüljön!

 

Panka