Pályaszállás... lakókocsival
Amikor megvettük a lakókocsinkat, Pietro emlegette, hogy majd megyünk vele síelni is, de én akkor még nem nagyon tudtam elképzelni, hogy ez a műfaj télen is működhet. Persze tudtam, hogy jól be lehet fűteni, de mégis. Tél, hó, sícuccok, kicsi hely... hááát, azért az biztos nem túl kényelmes.
Azóta eltelt pár év. Lakókocsiztunk már minden évszakban, tavaly egy enyhébb téli hétvégén is. Az utóbbi években nem voltunk síelni, de most, amikor szóba került, hamar oda jutottunk, hogy persze lakókocsival megyünk :)
A Mátrában voltunk, mivel hó csak a pályán volt, könnyen felhúztuk a lakókocsit a hegyre. Csütörtök este értünk oda, már sötét volt, üres parkoló, és irdatlan szél. Nem tudtuk, lesz-e ebből síelés, de másnap reggel, amikor kinéztünk a lakókocsi ablakán, nagy örömmel láttuk, hogy esett egy kis hó, a szél pedig elállt. Na, a hóélmény legalább meglesz! - gondoltam. Aztán olyan hamar tele lett a parkoló, hogy gyanús volt, hogy itt tényleg lesz síelés. És láss csodát! A gyerekek - hála a síiksola és a síovi szuper oktatóinak - délután már ügyesen csúszkáltak, és nagyon élvezték. Három napig volt a lábunkon síléc, én a magam részéről kinyiffantam a végére, de a gyerekek nem akarták abbahagyni.
No, és a pályaszállásunk! :) Hát, most mondjam azt, hogy marha jó volt? :) Nagyon bejött. Ebédidőben kislattyogtunk a parkolóba a lakókocsihoz, kicsit le tudtuk venni a bakancsot, megmelegítettem az ebédet, kis pihi, aztán mentünk vissza. Este kifulladásig toltuk, aztán perceken belül vacsizhattunk, és zutty az ágyba. A gyerekek kedvence az volt, hogy az ágyukból az ablakon át nézhették a ratrakot, ahogy jött-ment a sípályán! :)
Víz és áram
Valamennyi vizet vittünk magunkkal, de volt egy mosdó a parkolóban, ahonnan fel tudtuk tölteni a tartályt, úgyhogy volt elég víz zuhanyozni és mosogatni is. Az árammal nem szokott gond lenni, bírja az akksi pár napig, viszont most a nap 24 órájában ment a fűtés (gázpalackról), és a levegő keringetése eléggé fogyasztotta az akksit, de nem merült le.
Nem (csak mi) vagyunk hülyék
Utolsó nap nagy vigyor volt az arcunkon, amikor megláttunk egy lakóautót a parkolóban :) Szóval nem mi vagyunk az egyetlenek, akik így csinálják. Azzal is egy kisgyerekes család jött.
Pietro azt mondja, biztos vannak, akik sajnálnak minket, hogy milyen rossz lehet nekünk, bezzeg ők mennek a szuper szállásukra. Mi meg úgy éljük meg, hogy mivel itt a magunk által kialakított, megszokott környezetben vagyunk, sokkal jobban tudunk a természetre figyelni, ami gyakorlatilag centikre van tőlünk, és így lehet a leghatékonyabban kikapcsolódni. A természet hangjait nem hallja az ember, amikor egy házban van, a lakókocsiban viszont élesen lehet hallani a madárcsicsergést, az eső kopogását, a szél hangját. Ilyenkor a természetben élünk, és ez nagyon gyorsan tudja regenerálni az embert.
